Életmentő rostok

A rostban gazdag táplálkozás hosszabb életet ígér – jótékonyan hat a szív- és érrendszerre, s csökkenti a légzőszervi betegségek kialakulásának esélyét is. Nem elég azonban a mennyiségre ügyelni, a változatosság éppolyan fontos.

A gyümölcsökben, zöldségekben, gabonafélékben megtalálható élelmi rostok olyan növényi eredetű anyagok, amelyeket a tápcsatorna emésztőenzimei nem képesek lebontani, azonban fontos szerepük van a gyomor és bél működésének serkentésében, mivel tápanyagot szolgáltatnak a bélrendszerben élő mikrobáknak.

Hosszabb élet

Egy friss tanulmány arról számol be, hogy e rostok fogyasztásának növelése egyenesen hosszabb életet ígér azáltal, hogy jelentősen csökkenti számos betegség kialakulásának esélyét. Egy kutatócsoport kilenc éven át követte nyomon több mint kétszázezer férfi és majd százhetvenezer nő étrendjét, különös tekintettel rostfogyasztási szokásaikra.

A tudósok eredményeiket az Archives of Internal Medicine szaklapban publikálták. A hosszú nyomon követés során nem egy-egy specifikus betegség kialakulásának arányát vizsgálták, hanem a rostoknak az egészség megőrzésében tulajdonított óriási szerepét.

A vizsgált időszak alatt mintegy húszezer férfi és tizenegyezer nő halt meg, a tudósok azonban azt találták, hogy a legtöbb rostot fogyasztó csoportban átlagosan 22 százalékkal csökkent a halálozási arány – ez a férfiaknál napi 30 gramm, a nőknél 26 gramm rostbevitelt jelentett. Emellett kimutathatóan csökkent a kardiovaszkuláris, a fertőző és a légzőszervi megbetegedések aránya, s a férfiaknál a rákos megbetegedések aránya is. Különösen a teljes kiőrlésű gabonából származó rostok hatottak jótékonyan e betegségek ellenében.

Napi 90 gramm

Míg a rostfogyasztás jótékony hatásait számos tanulmány méltatja, hogy mennyi az elegendő rostbevitel, arról már megoszlanak a vélemények. A modernkori vizsgálatok többsége a napi 20 gramm körüli rostfogyasztást már megfelelőnek értékeli – ezzel száll vitába egy, a Paleobiotics Lab folyóiratban közölt tanulmány, amely szerint az egészséges bélflóra megőrzése érdekében legalább 50-90 gramm rostfogyasztásra lenne szükség. A múlt embere ugyanis igazán változatos – rostban gazdag – étrenden élt, amelyhez képest a modern nyugati világban rendkívül alacsony a rostfogyasztás, ez pedig a sok beszedett antibiotikummal tetézve folyamatosan pusztítja a jótékony bélbaktériumokat.

Régészeti leletek sokasága tanúskodik arról, hogy több ezer évvel ezelőtt milyen sokféle rostforrásból állt elődeink étrendje. Az Ohalo II néven ismert archeológiai terepen, a Galileai-tenger partján 23 ezer éves, rendkívül jó állapotban megőrződött növényleletre bukkantak. E több mint kilencvenezer növényt számláló gyűjteményben 142 féle növényt sikerült azonosítaniuk a tudósoknak, közöttük fűmagvakat, gabonafélét, szőlőt, málnát, pisztáciát és mandulát.

Az ausztrál bennszülöttek azonban még ennél is több növényi eredetű táplálékot fogyaszthattak, egy kutatás során több mint 800 fajta gyümölcsöt, zöldséget, csonthéjast, magot és gumós növényt analizáltak, s a felmérés kitért arra is, hogy 80 és 130 gramm között lehetett a napi rostbevitel. De ennél is több, napi 100-250 grammnyi rostot fogyasztottak 10 ezer évvel ezelőtt Texas államban, ahogyan egy vizsgálat több száz, emberi eredetű, fosszilizálódott ürülék elemzéséből megállapította.

Szegényes egyoldalúság

Ennek tükrében rendkívül aggasztó, hogy a modern ember többnyire négy-ötféle zöldséget – jellemzően burgonyát, paradicsomot, salátát, hagymát – és ugyanennyi gyümölcsöt – almát, szőlőt, banánt, narancsot – fogyaszt, jó esetben, rendszeresen. Ez az egyoldalúság, még teljes kiőrlésű gabona és hüvelyesek bevonásával is rendkívül szegényes rostbevitelt jelent.

Egy-egy kisebb gyümölcs, egy csészényi zöldség, egy szelet teljes őrlésű lisztből készült kenyér rosttartalma átlagosan 2 és 4 gramm között mozog, egy kisebb alma vagy burgonya 3-4 gramm, egy banán vagy egy szelet kenyér 1,5-2 gramm rostot tartalmazhat. Ez azonban nem tudja kiszolgálni a bélrendszerben élő több száz baktériumfaj működéséhez szükséges igényt. Ahhoz csak a nagy mennyiségű és változatos rostbevitel járulhatna hozzá…