Étrend
Frissítve: 2020.06.24.

Az emberek a szemükkel esznek...

A jó ételfotók titkairól, sajátosságairól és buktatóiról kérdeztem Szöllősi Kiss Orsi ételfotóst.

Az ételfotós ételeket fotóz, de aki ételekről készít képet, az nem feltétlenül ételfotós. Mi a különbség?  

 

Az emberek sokszor azt gondolják, ha valaki tud fotózni, akkor már minden területen érvényesülhet. Mindegy, hogy esküvői fotózásról, sportfotózásról, gyerekfotózásról vagy akár ételfotózásról van szó. De nem így van. A fotósok is specializálódnak és mindenkinek kialakul a maga szakterülete. Fontos, hogy ha ételfotós szeretne lenni valaki, akkor mélyen ássa bele magát a témába, mert enélkül csak ételekről készít képet.

 

Mi kell ahhoz, hogy egy jó ételfotó készüljön?

 

Szerintem az egyik legfontosabb az ételek szeretete. Nem úgy értem, hogy pont azt az ételt kell szeretnie, amiről éppen a fotó készül, hanem úgy általában legyen kötődés az ételekhez, az étkezésekhez és ne csak a kalóriákat számolgassa. Nekem muszáj megkóstolnom azt, amit fotózok, mert úgy tudok kapcsolatba kerülni az étellel, és úgy tudom eldönteni, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy a felvételen jól mutasson.

 

Amikor megkóstolod az ételt, akkor már tudod, hogy fogod lefényképezni?

 

Én úgy indítok, hogy végig gondolom, mi kell majd a tálaláshoz, mi kell a megfelelő hangulathoz, és milyen eszközöket, kiegészítőket fogok használni. Teljesen másképp fotózok egy olyan ételt, ami fotógén, és másképp egy olyat, ami általában nem mutat jól a fotókon. Egy főzelék, egy mártás például szörnyen rosszul tud kinézni. Ezeknél az ételeknél fontos, hogy ne közelről készítsem a felvételt. Itt inkább hangulatfotót készítek. Szépen kidíszítem, és olyan környezetbe helyezem, olyan fényeket használok, amelyek által nem kizárólag az ételen van a hangsúly, hanem az egész hangulata fogja meg azt, aki ránéz. Azt kell elérni, hogy kellemes érzés legyen ránézni a képre.

 

Vannak ronda ételek?

 

Persze. Klasszikusan csúnya ételek például a főzelékek, de más étellel is előfordul, hogy ránézésre nem néz ki jól, fotón viszont már jól mutat. Ezt nem mindig lehet előre tudni. Néha meglepetésként ér, hogy a képen milyen jól mutat az adott fogás, ezért mindig többféle szemszögből fényképezem le az ételeket. Így a végén ki tudom választani, hogy melyik tetszik nekem a legjobban, és az ügyfél is többféle képet kap egy ételről, és ezeket változatosan tudja felhasználni.

 

Kik azok, akik igénylik a jó minőségű ételfotókat?

 

Éttermek, cukrászdák, élelmiszeripari cégek, receptmagazinok, gasztrobloggerek és tulajdonképpen mindenki, aki ételekkel foglalkozik. Egyre nagyobb az igény Magyarországon a nívós ételfotókra. Az ételfotókat nem elsősorban az étlapokhoz használják fel az éttermek. Az igazán szép fotók a közösségi média felületeken hasznosak. A vendéglátósokban lassan tudatosul, hogy az emberek elsősorban a szemükkel esznek. Nagyon nagy hatása van a közösségi médiának és egy jó ételfotónak.  Az emberek egy része azért jár étterembe, mert látta egy népszerű oldalon, hogy az egyik ismert ember mit evett, és ő is olyat akar, meg akarja mutatni, hogy ő is olyan trendi, megengedheti magának.

 

Az egészséges életmód is trendi manapság. A szakembereknek is hasznára lehet egy jó fotó?

 

Igen. Például már a dietetikusok is belátták, hogy egy jó fotóval több embert tudnak elérni. Az emberek fejében ott kavarognak a különböző diéták, nincs pozitív képük a diétás ételekről. Egy szakember néhány ízléses ételfotóval sokkal több ember figyelmét ragadhatja meg és bizonyíthatja be, hogy az egészséges, diétás étel is lehet gusztusos, finom.

 

Említetted, hogy muszáj megkóstolnod az ételt, amit fotózol. Ki készíti el az ételt, amit lefényképezel?

 

Sokszor előfordul, hogy én főzöm meg. Leginkább akkor, ha nem valamilyen speciális fogásról van szó. Ez egyrészt azért jó, mert az ügyfélnek fele annyiba kerül, ha én csinálom, másrészt pedig nekem sokkal könnyebb elkészíteni a fotót. Ilyenkor fotós szemmel gondolom ki, hogy milyen legyen az étel. Ha tudom, hogy hova készül a kép, milyen követelményeknek kell megfelelnie, akkor tudom, hogy készítsem el úgy, hogy majd a fotón is jól mutasson.  Ez abban különbözik egy szakács gondolkodásmódjától, hogy ha neki azt mondják, hogy kell 30 paradicsomos recept, akkor ő kitalál 30 különböző paradicsomos receptet, de ha nekem ugyanezt mondják, akkor kitalálok 30 paradicsomos receptet, ami a fotókon is jól néz ki. Egy fotózásokban is gyakorlott szakácsnak ez nem probléma, de alapvetően egy szakácsnak nem a fotózás és foodstyling a szakmája, ezért nem várható el tőle, hogy így gondolkodjon. Ettől függetlenül én is kizárólag olyat készítek és fotózok, ami ehető és egészséges alapanyagokat tartalmaz.

 

Akkor nálad szóba sem jöhet a borotvahab tejszínhab helyett, a színezett krumplipüré fagyi helyett, a mosogatószerből készül hab vagy folyékony ragasztó tej helyett?

 

Dehogy, ezek borzasztó dolgok. Én valódi ételeket fotózok, amiket jóízűen elfogyasztunk közösen a munka után. Ki nem hagynánk ezt a részét!

 

Szerinted miért alkalmaznak ilyen trükköket?

 

Azért választják ezeket módszereket, mert ki lehet küszöbölni velük néhány technikai hiányosságot. Az egyik legnehezebb dolog például fagyit fényképezni. Sajnos sokan ezt színezett krumplipürével oldják meg, pedig lehet ezt másképp is. A fagyi gyorsan olvad, ezért az exponáló gomb lenyomása előtti utolsó pillanatban veszem csak ki a fagyasztóból. Addigra már mindennek készen kell lennie, mert körülbelül 1 percem van, mielőtt megolvad. A hangsúly a jó minőségű alapanyagokon van. Attól lesz jó az étel és szép a fotó. Egy jó minőségű habtejszínből készült tejszínhab 10 perc múlva is jó, így nyugodtan elkészíthetem már előre.  

 

Trükközni olcsóbb is…

 

Csak megenni nem lehet és átverés. Nem gondolom, hogy át kellene vernem a nézőt és azt sem, hogy a néző ezt szeretné. Ma már nem azt igénylik az emberek, mint a 80-as években, hogy mindenhonnan körbevilágított, nagyon mű és mesterkélt képeket lássanak. Ma sokkal fogékonyabbak arra, hogy olyat lássanak egy magazin fotóján vagy egy receptkönyvben, amit ők is el tudnak otthon készíteni. Ma már nem kell mesterkélten tökéletesnek kinéznie egy ételnek, ételfotónak. Inkább gusztusosnak kell lennie, mert attól emberközelibb.

 

Én mindig mosolygok, ha egy grillcsirkének feszes a bőre egy képen…

 

Mindenki tudja, hogy ha megsül, akkor nem feszes a bőre. Mégis előfordul, hogy úgy fotózzák, hogy félig megsütik, bőre alatt kitömik krumplipürével, hogy feszes legyen és bekenik cipőkrémmel a színe miatt. Az emberek, akik valóban főznek és valódi ételeket esznek, azok tudják, hogy a valódi sült csirke nem így néz ki. Nem azt várják, hogy a csirke bőre feszes, hanem azt, hogy csillogjon, szaftos legyen és nagyon gusztusos.  A trükközés óriási pazarlás, hiszen az elkészített ételeket megenni nem lehet, a fotózás végén mindent ki kell dobni. Véleményem szerint ez ma már ciki.

 

Azt már tudjuk, hogy mitől nem jó egy ételfotó. Össze tudnád foglalni egy mondatban, hogy miből tudod, hogy jól sikerült a fotó?

 

Akkor tudom, hogy jól sikerült a fotó, ha az aki ránéz, megkívánja az adott ételt.

 

 

Jenei Gizella 

Foto: www.foodfolio.hu

 

 

Következő oldal 1
Betöltés...
(1)
Pozitív értékelés (1) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: