Lélek
Frissítve: 2016.06.15.

Szerelem stressz nélkül

Hogyan működhet a szerelem stressz nélkül, amikor az idő szorítása, a munkahelyi és napi gondok, a gyerekek nevelése, az állandó készenlét épp az idegeket tépázza? S mindez sokszor állandó konfliktusba torkollik, majd végül válsághoz és váláshoz vezet? Így van ez. De csak akkor...

Stresszmentes szerelem

...ha a párok már elégedetlenek a kapcsolatukkal. Egy ördögi csapda ez, hisz gyakran az idegen eredetű stressz hozza felszínre és mérgesíti el a nézeteltéréseket, és konfliktusok által alakul ki a kölcsönös elégedetlenség… Hogyan lehet megelőzni? Erről szól írásunk.

 

Stressz és elégedetlenség

 

Fontos a stressz két formája között különbséget tenni.

 

A mikro-stressz a hétköznapi élet velejárója, viszonylag könnyen oldódik és múlik, nem így a makro-stressz, amely már egy mély és intenzív érzés és valamely állandósult életérzés…

 

Ha a párok ezt együtt nem tudják feloldani, akkor az előbb-utóbb tönkreteszi a kapcsolatot. Az érzések erodálódnak, a felhalmozódott stressz pedig szenvedést okoz. Mindez nem gyorsan, de szívós kitartással aláássa a házasságot.

 

Külső stressz – belső hatás

 

Krónikus stresszt okozhat, ha a partnerek nem tudnak elegendő időt szentelni s fordítani egymásra, úgymond a sok teendő közepette nincs rá idejük, s épp a legfontosabbat helyezik hátrébb – persze még akkor, amikor érzelmileg is biztonságban érzik magukat.

 

Következésképp: nincs közösen eltöltött idő, nincs közös élmény, nincs közös életérzés…

 

Mindenki éli a saját életét, egyedül küzd és szenved meg a saját dolgaival, egyre kevésbé számíthat a másikra, a társa már nem a partnere, nem támogatja, meg se hallgatja. Az időhiány megváltoztatja a kommunikációt is, egyre gyakoribb az ordibálás, a gúnyos megjegyzés, a párok egyre zárkózottabbá és türelmetlenebbé, intoleránsabbá válnak egymással szemben.

 

Amikor már akuttá válik a probléma, nem lehet könnyen megbeszélni, mert mindenki a maga igazát hajtogatja, a maga vélt vagy valós sérelmeit akarja a másikkal elismertetni és orvosoltatni. Ez már nem kommunikáció, még ha szót váltanak is, mert nem egymásra, hanem magukra figyelnek csak.

 

Ha a nő panaszkodik, hogy a férje soha nem figyel rá

 

Nem figyel. Kivált akkor, ha a nő voltaképpen állandóan számon kérő és akadékoskodik. Ez bosszantja, és rosszabb esetben felbőszíti a férfit. S mivel egyre kellemetlenebbül érzi magát otthon, elmenekül. Később tér haza, több időt tölt a haverokkal, vagy ha mégis otthon marad, a tévé elé ülve zárkózik magába. Ez persze bosszantja a párját is, aki még számon kérőbbé és akadékoskodóbbá válik. S ebben az ördögi körben mindketten azon munkálkodnak, hogy még feszültebbé váljon köztük a viszony.

A baj az, hogy egy elhúzódó és megmerevedett helyzetből egyedül már tisztázó beszélgetéssel nem, vagy nagyon akarva tudnak csak kilábalni, mert mindketten a másikban látják a hibát.

 

Kevesebb kedves gesztus, kevesebb dicséret, kevesebb szex

 

Se bók, se csók, se ölelés, legfeljebb csak reggeli puszi vagy még az se, és viszlát… Ami a párkapcsolatok kezdetén csak úgy záporozik és sűrűsödik, idővel egyre ritkább. Pedig mindkét félnek folyamatosan szüksége van a másik általi megerősítésre, sőt a hétköznapi gondok sokasodásával egyre inkább. De a gondok, a feladatok kezdik épp háttérbe szorítani a másikat.

 

Az elmaradt és megszokott gesztusokat persze mindkét fél észreveszi, talán olykor-olykor szóvá is teszi… de aztán, ha semmi változás, beletörődik. Így is lehet élni. Sőt, idővel az is előfordulhat, hogy a másik hirtelen ragaszkodása tolakodónak és kényelmetlennek hat. S ahogy múlik az idő, a pár se fizikailag, se érzelmileg, se szexuális tekintetben már nem érzi jól együtt magát.

 

A stressz tönkreteszi a testi örömeket is

 

Miközben a férfiak stresszes helyzetben inkább vágynak a szexuális együttlétre, a nők épp ellenkezőleg. Számukra egy tisztázó beszélgetés fontosabb lenne, ez oldhatná fel és lazíthatná el őket, egy stresszes együttlét azonban kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet a számukra.

 

Csakhogy ez a szexuális aszinkronitás épp az ellentétek elmélyülését fokozza, a szexualitáshoz pedig negatív gondolatok és érzelmek kötődnek.

 

A szexualitás érzékeny mutatója egy párkapcsolatnak. A nemi vágy hiánya, különösen a nők esetében, a szünet az ágyban, ha nem szervi baj, valamilyen betegség miatt van, mindig figyelmeztető jel a párok számára.

 

Mire jó a zsémbesség?

 

Egy korábban jól működő kapcsolatban az egymástól lassan eltávolodó pár mindkét tagja úgy érzi, hogy a másik által önmagától is elidegenedik. Ez komoly és intő jel, de nem könnyű már a kezdetekkor észrevenni. Az történik, hogy az elidegenedés során a másik önbecsülése is sérül. Ráadásul attól kapja ezt a jelet, aki számára korábban rendkívül fontos és mérvadó volt.

 

Ha a nő zsémbessé válik, az ugyan kellemetlen, de figyelmeztetés is egyben. A másik már nem úgy fejezi ki az elégedetlenségét, ahogy korábban, amikor még ösztönösen hitt a konfliktusok elsimulásában.

 

Már nem akarja a másikat megváltoztatni, még ha a zsémbessége látszólag erről is szól, már nem érzi jól magát, már a kákán is csomót keres. Már nem ésszerűen kritikus partner, hanem kötekedő. Már nem változást akar, hanem a feszültségét levezetni. 

 

Partnere tehet, amit akar, hiába. Ha egy csokor virággal érkezik, rögtön azt feltételezi, hogy azért, mert rossz a lelkiismerete. De fontos, hogy ne keverje senki össze a zsémbességet az ésszerű kritikával, amiben segítő szándék is van, és hosszú távra szólóan hasznos. 

 

 

Hogyan lehet mindennek elejét venni?

 

A stresszt többnyire kölcsön kapjuk egy időre, de nálunk ragad, aztán cipeljük magunkkal az óvodába, majd haza és vissza az irodába… A legtöbb stresszes helyzetnek semmi köze sincs a párkapcsolathoz, mégis az sínyli meg legelőször. Amikor pedig valaki feszülten érkezik haza, és úgy is viselkedik, türelmetlen, kötözködő, a partnere úgy gondolhatja, mindez neki szól, személyre szabottan… vagyis vége a szerelemnek. Már nem szeret. Ám ez végzetes tévedés lehet.

Az viselkedik okosan egy ilyen helyzetben, aki türelmes, és ha át is ragad rá a feszültség, gátat szab neki, a másik felé fordul, megkérdezi, mi történt, mi a baj. Meglehet, nem tud segíteni (hisz, mondjuk, nem tudja kirúgni azt az átkozott főnököt), de meghallgatja a másikat, aki a megfogalmazással már eleve egy kicsit megkönnyebbül. Érzi, nincs magára hagyva. És a párja is megnyugszik, hisz nem a kapcsolatuk ingott meg.

 

Feszült helyzetben nincs igazán helye az építő kritikának sem, mert az épp az egymástól való eltávolodást idézi elő. 

 

Kis problémákból nagy válság

 

Egy párkapcsolatban kis hétköznapi dolgok is okozhatnak nagy válságot. Ami ha elmérgesedik, végül váláshoz vezethet, de utóbb senki se tudja majd felidézni, hogyan is kezdődött…A stressz, akár akarjuk, akár nem, a párkapcsolatok velejárója. Többnyire semmiségek generálják. Kis és apró fájó pontok, amelyek, ha nem figyelünk rá, napról napra aktiválódnak. Egy mellé rakott fogkrémkupak, egy le nem hajtott ülőke…

 

Az egyiknek fontos, a másik nem törődik vele, és máris kész a messzemenő következtetés: a párom nem figyel rám, nem törődik velem, neki nem fontos, pedig tudja, hogy nekem… Így válik egy közhelyes helyzet és egy fogkrémkupak a megsértett önbecsülés jelképévé, és akinek az önbecsülésből  kevesebb jutott, az hajlamos ezeket az apróságokat is személyes sértésként átélni és megélni…

 

Segít az önbecsülés

 

A kellően erős és megalapozott önbecsülés lelki stabilitást ad, és a stresszel szemben ellenállást. Az egészséges önértékelést megalapozni gyermekkorban kell és lehet, később erre a szilárd alapra pedig építeni. Az elismerés és a kudarc, a szerelem vagy a csalódás, a teljesítmény vagy annak átmeneti hiánya megtépázhatja ugyan, de ezeket a frusztráló élményeket egyetlen relaxációs technika sem, csak a kellő önbecsülés képes hatástalanítani. A stresszt a helyzetnek és értékének megfelelően kell életünkben elhelyezni és kezelni. Amit persze könnyebb kimondani, mint teljesíteni.

Egy párkapcsolatban a feleknek különböző az önbecsülése és a stressztűrő képessége. A kettő azonban nem adható össze, bármennyire is szeretik és becsülik egymást. Mindketten önálló egyéniségek, saját identitással és önazonossággal. Ha nem így van, az baj, ha az egyik a másikhoz akar idomulni és feladja önmagát, az semmit sem ér, legfeljebb átmenetileg, de a kapcsolat halálra van ítélve.

 

Lehet, a partnerek egyike gyenge és bizonytalan, a másika szilárd és stabil, de feltételezve, hogy mind a kettő nemcsak egymás mellett él, hanem egy egységet képez, támogathatja az erősebb a gyengébbet, de nem autokratikusan. Együtt kell kezelniük a stresszhelyzeteket, ez ugyanis növeli az összetartozás érzését is.

 

Egy kapcsolat szilárd alapja: a nő vagy a férfi?

 

A nők azt tartják magukról, hogy empatikusabbak, s a férfiak is többnyire egyetértenek velük, miközben nem egészen igaz ez a sommás megállapítás.

 

Tisztelettel rákérdezni és empatikusan viselkedni a férfiak is ugyanúgy képesek, mint a nők. Igaz, a férfiak kevésbé rugalmasak, és nem mindig tudják megfelelően támogatni a párjukat. A nők se csak megbeszélni-kibeszélni akarják a problémákat, megoldást is keresnek.

 

De mindezt mindkettejüknél korlátozza, hogy a legmélyebb érzésekről beszélni mindenkinek nehéz.

 

Kettős stresszcsökkentés

 

Mit tehetnek a párok, a beszélgetésen túl, a stresszcsökentés érdekében?

 

A legfontosabb a közös program és a közös élmény.

 

Ez lehet bármi, ami mindkét félnek jól esik: tenisz, kocogás, kerékpározás, tánc, játék, meditálás, egy éttermi vacsora vagy utazás... Nagyon fontos, hogy mindketten élvezzék, ennek hiánya árulkodik a kapcsolat minőségéről is.

 

Ne csak magadra vigyázz

 

Manapság elfogadott és érvényesített alapelv, hogy mindenki önálló és egyedüli, páratlan és pótolhatatlan személyiség. Így igaz. De ha valaki ezeket a jellemzőket mindig és mindenkor érvényesíteni is akarja, a végén magára marad. Egy partnerkapcsolatban a kompromisszum nem megalkuvás, nem önfeladás, hanem az együttműködés iránti elkötelezettség. Ha valaki úgy érzi, ez túl fárasztó és drága, jobban teszi, ha kilép a kapcsolatból.

 

Mert egy hasonlattal élve, ha a tenger közepén egy csónakban ül a párjával, és úgy evez, ahogy neki tetszik, s nem alkalmazkodik, miként a másik se, akkor körbe-körbe forognak…

Haladni azonban csak akkor lehet, ha mind a ketten egy irányba húznak.

 

Foto: shutterstock.com

Következő oldal 1
Betöltés...
(4)
Pozitív értékelés (4) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: