Lélek
Frissítve: 2016.05.14.

4 dolog, amit tudnod kell az ujjropogtatásról

Ha rád tör a kényszer, nem nyugszol, amíg ki nem roppantottad az ujjaidat? Vagy eszedbe sem jutna ilyen furcsa és bizarr dolgot tenni, és ha más csinálja, legszívesebben kifutnál a világból? Bármelyik oldalon is állsz, biztosan eszedbe jutott már, miért és hogyan alakul ki egyesekben az ujjropogtatás szokása. És hogy rossz vagy jó dolog-e…

Amit tudnod kell az ujjropogtatásról

Mi okozza azt a pattanó hangot?

 

A tudósokat évtizedeken át foglalkoztatta a kérdés, hogyan jön létre az a tipikus, kattogó-pattanó hang, amely az ujjropogtatást kíséri. Nemrég egy amerikai kutatócsoportnak, úgy tűnik, sikerült megoldania a rejtélyt.

 

Amikor az ízületet széthúzzuk, egy levegőbuborék keletkezik, s ez adja a hangot.

 

Tribonukleációnak hívják a jelenséget, amikor két felület gyors szétválasztásakor egy üreg formálódik – ez történik az ujjropogtatás során is.

 

A kísérletben résztvevőknek egy csőbe kellett helyezniük az ujjukat, amely szépen lassan elkezdte húzni azt, amíg az ízület nem roppant. Az eseményről pedig MRI-felvételeket készítettek, amelyeket elemezve a kutatók meg tudták állapítani, milyen folyamat okozza a pattogó hanghatást.

 

Az Albertai Egyetem vizsgálata ráadásul magyarázattal szolgált arra is, hogy miért nem lehet az ujjropogtatást követően azonnal újra roppantani: a folyadéknak időre van szüksége, hogy ismét kitöltse a felületet – a folyamat olyan, mintha olajat öntetnénk egy nagyon-nagyon karcsú derekú homokórába.

 

Miért ropogtatják az emberek az ízületeiket?

 

Ennek fizikai és mentális okai is lehetnek. Egyesek számára az ujjropogtatás olyan, mint a körömrágás – egy szokás, amely enyhíti a stresszt. Másoknál viszont a kötött ízületek lazítása a kellemetlen feszült érzés enyhítésével szolgálhat.

 

Mivel a ropogtatáskor az ízületi felületek elválnak egymástól, több lesz a hely, enyhül a nyomás, és így a kényelmetlenség, esetleg fájdalomérzés is enyhülhet.

 

Van, aki nem képes az ujjropogtatásra?

 

Bár az emberek e tekintetben alapvetően két táborra oszthatók: az ujjropogtatókra és a nem-ujjropogtatókra, alapvetően az ízületek működéséből adódóan mindenki képes az ujja (és egyéb ízületei) ropogtatására. A különbség leginkább abban rejlik, hogy míg egyeseknek kisebb, másoknak nagyobb nyomásra van szükségük az ízületek szétválasztásához.

 

Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nehezebben ropogtatja, vagy ezidáig nem sikerült ropogtatnia, sebaj, óriási erővel és nyomással próbáljon meg pattogó hangot az ízületeiből kicsikarni – ez ugyanis sérüléshez vezethet.

 

Az sem általános, hogy milyen mozdulattal érhetjük el a ropogást: van, akinél akkor pattannak az ízületek, ha húzza, s van, akinél akkor, ha előre-hátra nyomja az ujjait.

 

Az ujjropogtatás valóban ízületi gyulladást okoz?

 

Egyes szülők előszeretettel riogatják ezzel gyermekeiket, megpróbálva rávenni őket, hogy szokjanak le erről a – hallgató közönségnek talán kellemetlen – szokásról. Többnyire persze nem sok sikerrel. A tudomány sem igazolja a félelmüket,

 

kísérletek és megfigyelések tanúsága szerint nincs különbség az ujjropogtatók és nem-ujjropogtatók között a tekintetben, hogy milyen mértékben és minőségben jelenik meg arthritis a kéz ízületeiben.

 

A tudományos álláspont szerint tehát semmilyen ismert kárt nem okoz az ízületek ropogtatása, hosszú távon sem. Feltéve, ha finoman csinálod, és nem erőlteted túl. 

 

Fotó: shutterstock.com

Következő oldal 1
Betöltés...
(5)
Pozitív értékelés (5) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: