Lélek
Frissítve: 2017.07.11.

Hasznos a harag...

A harag nem rossz, olyan mint egy riasztó: valami történt, ami valamiben megakadályoz.

Mire jó a harag?

Egy buddhista közmondás szerint a harag olyan, mint ha egy izzó fadarabot szorongatnál a kezedben, hogy a másikhoz vágd, miközben a fadarab szénné égeti a kezed. Az ókori Arisztotelész szerint azonban a harag kifejezése az erényes ember jellemzője. (Persze tegyük hozzá, Arisztotelész sohasem vezetett autópályán.) Most akkor jó vagy rossz nekünk, ha méregbe gurulunk? Van-e célja és értelme?

Senki sem szereti, ha valaki haragos körülötte, még ha maga is gyakran dühbe gurul, akkor sem. Éppen ezért meg vagyunk győződve róla, hogy a harag káros és haszontalan. Nem segít a gyereknevelésben, nem segít az autópályán, nem segít a munkahelyen…

Láttál-hallottál már felbőszülten káromkodó sofőrt, tomboló főnököt, üvöltőző anyát, hisztis gyereket? És hallottad már – láttad tükörben – magadat is haragosan? Akkor nem kell bizonygatni egyik állításunk igazát sem. Azt pedig az orvosok bizonyították, hogy a harag erősen megterheli a szívet és az egészségünket. Na, de mit tehetünk ellene? Csak nyelnünk és nyelnünk kell…?

…mert a harag jó neked 

A harag nem rossz, olyan mint egy riasztó: valami történt, ami valamiben megakadályoz. Segít eligazodnod a világban, értelmezni és felismerni azt, ami körülötted zajlik, és jelzi, ha valami baj van, vagyis valójában megvéd vagy védekezésre késztet. Életünk csupa önmagunk és mások elé kitűzött cél és elvárás. Elvárjuk a társadalmi normák betartását – még akkor is, ha magunk is átlépjük egy-egy alkalommal. Elvárjuk, hogy ne tolakodjon senki a sorban, ne vágjon elénk autó… és így tovább. Ha valaki megsérti az elvárásainkat, valójában blokkolja a céljaink elérését, és ezért mérgesek leszünk, dühbe gurulunk.

 

A harag a mi saját és személyes rendőrfőnökünk, amit segítségül hívunk, ha igaztalanság ért bennünket. Kérdés azonban, hogy mit csinál a rendőrfőnök. Ha gyáván a hátunk mögé bújik, aligha segít, hisz a haragunkat magunkba kell fojtanunk. Ha lövöldözni kezd úton-útfélén, amikor sérelem ér bennünket, az sem vezet megoldáshoz, hisz az agresszió agressziót szül másokban is. Akkor cselekszik okosan, ha foglalkozni kezd a problémával, és megmutatja a helyes utat. Akkor produktív, ha megoldást keres. És ez többnyire sikerül is. A harag akkor hasznos, ha kordában tartott és mértékletes.

 

…állítsd a szolgálatodba

Ahhoz, hogy a haragod előnyös legyen, és ne káros, fel kell mérned az adott helyzetet, meg kell értened a saját kitörni készülő érzelmeid okát, de nem egyoldalúan és elfogultan, hanem körültekintően. A kérdés: mi váltotta ki a dühöd, és hogyan tudod csillapítani, vagyis megoldani a provokatív helyzetet.

Nézzünk egy klasszikus esetet. Otthon mosogatod a napközben felgyülemlett edényeket és poharakat. Ha eközben a párod leviszi a gyereket a játszótérre vagy a kutyát futtatja, nincs okod a haragra. Akkor kezdesz el morfondírozni és hergelni magad, ha eközben a párod a tévét nézi a heverőn odabenn a szobában, és eszébe sem jut segíteni. Sőt, lehet, te is szívesen megnézted volna azt a műsort. De ebben a mosogatás kényszere megakadályoz.

Mi történik? Felismered a haragod okát, úgy érzed, igazad is van, hát dédelgeted, hagyod, hogy a felháborodásod egyre erősebbé váljon, egyre mérgesebbé válsz, egyre dühösebbé a téged ért igazságtalanság miatt. Hergeled magad. Ökölbe szorul a kezed, emelkedik a vérnyomásod, arcizmaid megfeszülnek. Kitörni készülsz. Odabent pedig nem is sejtik, hogy milyen vészjósló felhők gyülekeznek a családi béke felett.

Az első lehetőség, hogy bevágod a mosogatórongyot a tányérok közé, beviharzol a szobába, levágod magad a heverőre és látványosan duzzogsz. Ha megkérdezi a párod, mi bajod, nem válaszolsz, vagy sértődötten kifakadsz. Gratulálunk, sikeresen kifejezted a nem tetszésedet és a haragodat. De ebből tévénézés már nem lesz, se mosogatás, csak egy óriási családi perpatvar. Akár duzzogva magadban tartod a haragod, akár kifakadsz, valójában nem jutsz előre.

A második lehetőség az, hogy  belépsz a nappaliba és nyugodt hangon kifejted, hogy mi bánt, és hogy milyen segítséget várnál el a párodtól, ekkor a haragot a saját szolgálatodba állítod. Hisz eléred, hogy a párod foglalkozzon azzal, ami bánt, ami – mint a mosdatlan edények – akadályként tornyosul eléd. Végül is a haragod rávilágít olyan problémákra, amelyeket fel kell ismernetek, és együtt meg kell oldanotok – jelesül, itt az egészséges munkamegosztásról van szó. Jó esetben a harag pozitív változásokat idézhet elő a kapcsolatotokban.

(Ám ne legyenek illúzióid, ha mondjuk, három éve már, hogy tűröd a haragod, és összeszorított foggal mosogatsz, miközben a párod a tévé előtt henyél, nem biztos, hogy egy beszélgetés elég a változás előidézésére. Ám ha mindig csak kifakadsz, semmi esélyed sem lesz.)

...ha nem lehet tisztázni a helyzetet

A haragod sohase fojtsd el és gyűrd le magadban. Mert nagyon rossz hatással lehet az egészségedre. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy azok a nők, akik magukba fojtják a dühüket, gyakrabban esnek depresszióba és gyakoribb náluk a szívroham, mint azok körében, akik nem ragaszkodnak a saját dühükhöz, és kiengedik azt, de kontrollálva. Ám az is igaz, hogy azok a nők, akik agresszíven fejezik ki a mérgüket, nemcsak családi perpatvart idéznek elő, de magukat is agressziónak teszik ki. Rossz és szélsőséges esetben a saját haragjuk áldozatává is válhatnak.

Mi tagadás, nem mindig lehet értelmesen és okosan tisztázni és megbeszélni egy olyan helyzetet, amely haragra gerjeszt. Ha ez a pároddal nem megy, akkor érdemes elgondolkodni azon, együtt kell-e leélnetek az életet…

Más a helyzet az idegenekkel. Amikor eléd vág egy autó, és szemkontaktusba kerülsz a következő lámpánál a szabálytalankodóval, hiába mordulsz rá, hiába káromkodsz, rázod az öklödet, legfeljebb annyit érsz el, hogy melegebb éghajlatra küldenek... (jobb esetben)

Sokan azt tanácsolják, ha elönt a harag, add ki a benned felgyülemlett feszültségedet, üss egy párnát vagy boxzsákot, engedd ki a haragod, engedd szabadjára, persze úgy, hogy senki se sérüljön meg. Hát ez tévedés. Bölcsebb, ha megtanulsz viselkedni és a haragod okosan kordában tartani, stimulálni.

Nemcsak a környezeted lesz hálás, de a szervezeted is… Nézzük, a technikákat.

A haragod kordában tartásának a legegyszerűbb módja, ha átváltoztatod. Ha előhívod az empátiás képességedet, és nem tombolni kezdesz, hanem meg akarod érteni a történteket. 
 

 

Változtasd át a dühödet

Nem kell mindig pontosan tudnod, csak arra gondolnod, hogy ezer oka lehet annak – és nem is biztos, hogy ellened irányult –, ha valaki felbőszít vagy dühössé tesz. Ha az autós tolakodik, lehet, késésben van, mert reggel összeveszett a feleségével vagy a férjével, lehet, hogy kapott egy hívást, amelyben közölték, hogy az anyja beteg, a gyerek eltörte a karját…

Segítsd emlékeztetned magad arra, hogy mindannak, ami veled történik és haragossá tesz, lehet, másutt valami komoly oka van, és senki sem akart szándékosan méregbe gurítani. Ha kimutatod a haragod, a másikat védekezésre és támadásra készteted, hogy igazolja azt, amit tett, de nem – vagy csak ritkán – fogja megosztani veled az igazi okát. Hiszen az valójában nem tartozik rád.

 

Ha hagyod, hogy eluralkodjon feletted s benned a harag, akkor valójában egy öngerjesztő folyamat által csak fokozódik benned a düh, s esetleg az agresszivitás is, még ha nem is engedsz az utóbbinak. A harag nem segít megoldani a gondjaidat. Nem fogja önmagát legyőzni. Legfeljebb lassan lecsendesedik, de addig a szervezeted és szíved olyan erőteljesen dolgozik, feleslegesen, hogy annak elébb-utóbb magad látod a kárát.

Az a bizonyos tízes…
 

Kétségtelen, hogy a harag fiziológiai válasz a veled történt kellemetlenségekre. És mielőtt bárki úgy gondolná, hogy ez egy emberi csökevény, el kell mondanunk, hogy az agresszió velünk született, evolúciós hajlam. Csillapítása és kezelése azonban tanulható és tanulandó is. Például úgy, hogy ha dühbe gurulsz, magadban megpróbálod csillapítani, mélyeket lélegezve és például a nyugodj meg mantrát mormolva. Persze, ha mások ismételgetik ezt, még dühösebb leszel, mert úgy érzed, cselekedned kéne… hisz valamiféle fenyegetést éltél át.

Van egy közmondás is, ami segíthet, mielőtt kitörnél: Számolj magadban tízig. És ez nagyon is pontos tanács, már ha képes vagy betartani. Na jó, lehet, elég, ha hatig… gyakorold, és meglásd, csodákra képes, vagy ha nem is, de arra igen, hogy a hirtelen támadt, magadban fellángoló düh alábbhagyjon. (A tudomány szerint a harag fellángolása valójában két-három másodpercig tart, ekkor a legintenzívebb, s aztán lassan alábbhagy…)

Válogasd meg a szavaidat

Légy óvatos, amikor már úgy érzed, elöntene a düh, ne engedd szabadjára az érzelmeidet, és válogasd meg a szavaidat. Kivált, ha másról beszélsz. Ha a dühödnek úgy adsz hangot, hogy azzal a másikat hibáztatod, még ha nem is tehet vagy épp alig valamit róla, eltávolítod magadtól az embereket. Ha azt mondod, mondjuk a pénztársorban állva: „Itt mindig mindenki olyan lassú”, vagy „Itt soha nem találni semmit” – persze és általában ennél durvább megfogalmazásban – meglátod, távolabb húzódnak tőled. Még ha némi igazságod van, akkor is. Mert senki sem szeret haragos és indulatos emberekkel kommunikálni, pedig lehet, máskülönben szívesen segítenének. De így nem.

És arra sem árt figyelned, hogy amikor épp fortyogni kezd benned a harag, s már hangot adnál neki, valóban reálisak-e az elvárásaid, hogy valóban hibás-e valaki abban, ami történik, vagy csak a körülmények összejátszása az oka.

Következő oldal 1 2
Betöltés...
(3)
Pozitív értékelés (3) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: