Fitnesz
Frissítve: 2016.04.14.

Fuss, hogy utolérd magad - XV.

Gy. Szabó Csilla blogja - Hogyha zuhany, hát persze, hogy jéghideg! Most már tudom, ez is alap egy futó számára, még ha csak egy olyan amatőrről is van szó, mint amilyen én vagyok. Mivel a sérülésem miatt a talpamat eddig is naponta többször fagyasztottam hűthető jégakkukkal, az első lépés nem is volt olyan nehéz. De csak az első! 

Szerencsére volt egy apró megérzésem, és meg sem próbáltam egyből fejest ugrani a hidegzuhanyba. Tehát a talpammal kezdtem, s az első cseppek meg sem kottyantak. Feljebb haladtam a vízsugárral és még térdnél sem esett rosszul. Aztán megkezdődött a tortúra. Hosszú percekre volt szükségem, hogy megszokjam valamennyire a víz hőfokát, és nagy sziszegések közepette is csak a derekamig jutottam. Szeretem az alapos munkát, most mégis arra hajlottam, hogy itt inkább megállok.

 

Mivel az egész macera célja a fáradt izmok edzés utáni azonnali hűtése volt, gyorsan meggyőztem magam arról, hogy feljebb már úgysem számít, a vállam biztosan nem fog a futástól megsérülni. Az is elég, ha a csak lábaimat kínzom.

 

Csaltam egy picit. Csak úgy, az érzet kedvéért.

 

És tényleg mindent meg lehet szokni. Ha nem is az első, de a negyedik, ötödik alkalom után már sziszegni is elfelejtettem. Aztán amikor átváltok a rendes meleg vízre, kifejezetten kellemetlenül csipkedi a bőrömet, ha a régi hőfokon áztatom magam. Az utasításoknak megfelelően végül a hideg-meleg-hideg sorrendre is rávettem magam, az elején ugyanis még egy ideig ragaszkodtam a kellemesebb befejezéshez. A forró fürdő már nemcsak, hogy nem is hiányzik, de el sem tudom viselni.

 

Emlékszem, milyen vágyakozva nézegettem éveken át az előtte-utána fotókat a különböző fogyasztószerek reklámjaiban. Egyet-kettőt magam is kipróbáltam, soha sem használtak.

 

Egy picit sem. A nagy életmódváltó programom óta azonban sokkal kritikusabb vagyok ezekkel a fényképekkel szemben, és bevallom őszintén, hogy a többséget átverésnek tartom. Köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

 

Én saját erőből végig mentem ezen a gyötrelmes úton, és a végeredmény csak részben tárható a nagyközönség elé. Kizárólag felöltözve vagyok szalonképes. Annak a bűnnek, amit több évtizeden át a testemmel szemben elkövettem, maradt egy kitörölhetetlen nyoma. A bőröm képtelen volt alkalmazkodni az egyébként nagyszerű átváltozásomhoz, s ezzel nap mint nap szembesülnöm kell.

 

Fiatalabb korban, előnyösebb genetikai adottságokkal, kisebb fogyások esetén talán el lehet kerülni azt, amit én nem tudtam. De nagyon sokan járnak hozzám hasonlóan, s végül döbbenten nézik megnyúlt bőrüket, amivel természetes módon szinte semmit nem lehet kezdeni. Csak erről már nem beszélünk, hiszen ez már sokkal ügyesebben elrejthető mint a pluszkilók. Egy szoros ruha elegendő hozzá.

 

Engem azonban különösen az keserített el, hogy a fogyás után, - amit már magában csodának tartottam -, nagyon keményen kezdtem el sportolni, mégis hol vagyok a tökéleteshez képest?

 

Nincs nap, amit ellazsálnék, nincs edzés, amit könnyedén vennék. Mint ahogy az életben általában, itt is próbálom a maximumot kiadni és kihozni magamból. Amikor a bőrömre nézek, sokszor úgy érzem, hiába minden igyekezet.

 

Mindig is "combos" voltam, de ez sohasem zavart különösebben. Viszont a hasamon, a mai napig rögeszmésen vizsgálgatom még a legapróbb ráncokat is. Ez a testrész a mániám. Eleinte úgy gondoltam, van még mit edzenem rajta, nem tudtam leadni minden felesleget. Aztán be kellett látnom, szó sincs titokban megbújó zsírrétegekről. Ez bizony a bőröm, s edzéssel aligha fogok tudni változtatni rajta.

 

Próbálkoztam mindenféle csoda krémekkel. A bőröm ugyan láthatóan puhább lett, de az alapproblémámon szinte semmit sem változtattak. Aztán a nyári szünetben hosszas gondolkodás után rászántam magam, s elmentem egy csepeli szépségszalonba, ahol bőrfeszesítő kezeléseket hirdettek. Végigcsináltam egy sorozatot, és volt is látható eredménye. De csoda nem történt. Pedig nem volt olcsó mulatság.

 

Sokat beszélgettem Katalinnal, a tulajdonos hölggyel. Szerinte az volt a legnagyobb hiba, hogy a fogyókúrám első pillanatától kezdve nem szenteltem különleges figyelmet a bőrömnek. Ha már akkor elkezdek egy ilyen gépi kezelést, a károk sokkal kisebbek lehettek volna. Pedig nincsenek is rossz adottságaim.

 

 

Szerinte harminc kiló elvesztése után szinte hihetetlen, hogy "csak" ennyire lóg a bőröm. Mások rosszabbul szoktak járni. S bizony ma már nemcsak a nők, de a férfiak is sorban állnak nála hasonló problémákkal. A többség persze önerőből el sem jut harminc kiló mínuszig, úgyhogy ez a kérdés csak később merül fel. De lehet-e tenni bármit is, ha a fogyókúra alatt elmulasztottuk a bőrünk védelmét? Persze hogy lehet. Egy pontos szikével ma már minden megoldható!

 

Az egyik kezelés alkalmával véletlenül találkoztam a szalon sebészével is. Bár Katalin tudta, hogy ezen a lehetőségen én nem igazán gondolkodom, azért bemutatott minket egymásnak, és egy gyors diagnózist is kaptam. Amikor megvizsgálta a hasamat, az orvos első kérdése ez volt: Mit sportol, hogy olyanok az izmai mint a beton? De jól esett ez a mondat! Különösen egy orvos szájából, aki naponta vizsgál velem egykorú, az enyémhez hasonlóan szülések által próbára tett női testeket.

 

Az igazságot válaszoltam, hogy én csak futkosok össze-vissza, igaz minden nap és nem is keveset. Akkor még nem jártam edzőterembe, csak önszorgalomból hasizmoztam esténként. Pontosan ezért tartotta ő is "igazságtalannak", hogy így maradjak. Szerinte velem csodát tenne egy hasplasztika, hiszen nincs feleslegem, és pontosan olyan izmos vagyok, amilyennek lennem kell. Ideális alany vagyok.

 

A környezetemben messze nem én lennék az első, aki ezzel a lehetőséggel él, most mégiscsak azt tudom felsorolni, miért is mondok nemet!

 

Először is azért, mert egyszerűen nincs ennyi pénzem, s ha lenne sem ez lenne az első dolog, amire elkölteném.

 

Másodszor az altatásos műtéteket most már ha lehet, messzire elkerülném. Két évvel ezelőtt olyan rossz tapasztalataim voltak ezen a téren, hogy az akkori majd négyórás teljes kábításnak utóhatását részben még ma is érzem.

 

Harmadszor azt is tudni kell, hogy bár újra szép és feszes lesz az ember hasa, de egy igen nagy vágás azért mégiscsak marad utána. Igaz, volt már császármetszésem is, aminek a hegét már egész jól megszoktam, azért a méretbeli különbségek elég jelentősek a bőrkorrekció kárára.

 

Negyedszer pedig eszembe jutott egy nagyon személyes ellenérv. A hasamon van egy helyes májfolt, amely érthető módon, úgy hozzám nőtt majd ötven év alatt. Kicsi koromban sok krimit néztem és olvastam. A műfaj a mai napig a kedvencem. Talán emiatt, de bevallom néha voltak fura gondolataim, hogy mi történne, ha meghalnék, eltűnnék, vagy baleset érne, és én felismerhetetlen lennék? Hogyan találnának meg akkor a szüleim?

 

Ma már nem igazán értem, de akkor kifejezetten megnyugtatott a tudat, hogy a folt alapján biztosan azonosítanának. Tudom, hülyeség, de akkor is, néha az ilyen személyes apróságok fontosabbak az észérveknél. Ha vállalkoznék a beavatkozásra, az a darab bőr, s vele a gyerekkorom szeleburdi gondolatai is a kukában landolnának...

 

Azt hiszem, a plasztikai műtét nem az én világom. Úgyhogy maradok a futásnál, s a legtermészetesebb módszerrel próbálom menteni, ami még talán menthető. Azt mondják a hideg-meleg váltófürdő a bőrrel is csodát tesz, nemcsak a fáradt izmokkal.

 

 

Szerző:
Gy. Szabó Csilla 
Brüsszel

 

 

 

Fotó: shutterstock.com

Következő oldal 1
Betöltés...
(5)
Pozitív értékelés (5) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: