Lélek
Frissítve: 2016.04.29.

Déja vu… avagy lehet, hogy ezt már olvastam?

Ismerjük az érzést. Már jártunk itt, már láttuk, hallottuk, megtettük egyszer pontosan ugyanezt… A tudatunk azonban figyelmeztet: nem történhetett meg. De miért is jön létre a déja vu? Mitől és hogyan alakul ki?

 

Déja vu

Előző életünk bizonyítéka, testen kívüli élmény vagy neurológiai „adáskimaradás” az oka az ismerős-ismeretlen szituációknak? A tudományos kutatók az utóbbira szavaznak, és vizsgálatok sora próbálja meghatározni a jelenség pontos okát.

 

Az emberek kétharmada élete során legalább egyszer megtapasztalja a déja vu élményt. Férfiak és nők egyaránt, és szinte bármely életkorban jelentkezhet, habár az újabb kutatások szerint a déja vu epizódok időseknél jóval ritkábban fordulnak elő.

 

A legjellemzőbb, hogy a 15 és 25 éves kor közötti életkorban tapasztalunk déja vut, ami utalhat arra, hogy a jelenség összefügghet az agy fejlődésével, annak késői szakaszával.

 

Mikor gyakoribb?

 

A déja vu emellett gyakrabban jelentkezik a magasan képzetteknél, a jobb szociális státuszúaknál és azoknál, akik sok filmet néznek, illetve sokat utaznak.

 

E statisztikai adatok könnyen magyarázhatók, ha abból indulunk ki, hogy az ismerősség téves felismerése gyakrabban alakulhat ki azoknál, akik sokat utazva újabb és újabb helyeket járnak be, főként, ha ezek a helyek már szerepelhettek a virtuális világban, a korábban látott filmekben. A költséges utazásokat pedig többnyire a magasabb jövedelműek engedhetik meg maguknak.

 

S hogy tévesen ismerősnek tartjuk azt, ami nem az, minden bizonnyal a memóriánk kapacitásának végességéből fakad. Nem tudunk mindent visszaidézni, még a mai nap eseményeiből sem. Azonban, hogy nem tudjuk visszaidézni, nem jelenti azt, hogy nincs is ott az emlékek tárában – nagyon gyakran bizony valahol ott van, csak nem tudjuk előhívni. Az ilyen típusú emlékek hozhatják létre az ismerősség érzését, ami a déja vu alapját is képezi.

 

Ráadásul a déja vu gyakrabban jelentkezik, ha nagy rajtunk a nyomás vagy fáradtak, stresszesek, figyelmetlenek vagyunk – ilyenkor egy eseménynek csupán az apró részletét sikerül felidéznünk, ami éppen elég ahhoz, hogy az ismerősség érzetével töltsön el.

 

Mi köze az álmokhoz?

 

A déja vu jelenség az álmodáshoz is kapcsolható: alvás közben feldolgozzuk a napközben velünk történteket, és az események közül a fontosakat, az előhívásra megőrzendőket gondosan elraktározzuk. Amikor álmodunk, az átélt események jócskán elrugaszkodnak a valóságtól, sőt, sok esetben még a valóságostól is… Az ismerősség és az álomvilág pedig összekapcsolódhat, s azt tarthatjuk déja vu élménynek, ami valamelyik álmunkból ismerős…

 

Magát a déja vut rendkívül nehéz vizsgálni – mivel megjelenése nem kiszámítható, a kutatóknak sokáig nagy fejtörést okozott, hogyan is idézzék elő kísérleti körülmények között.

 

Tudósok egy csoportja éppen ezért az epilepsziára koncentrált, annak is egy specifikus típusára, amelyben az epileptikus epizódokat megelőzően gyakran élnek át a betegek déja vu élményt. Kiderült, hogy az ilyen típusú epilepszia és a déja vu is ugyanazt az agyi régiót aktiválja, amely egyúttal a memória működéséért is felelős.

 

A tudósoknak sikerült elektromos stimulációval déja vu élményt előidézni az epilepsziás pácienseknél, miközben az agyi aktivitásukat is monitorozták.

 

Eredményeik azt mutatták, hogy az érzelmek és az ismerősség érzetének kialakulásával összefüggő agyi területek szintúgy aktivitást mutattak a déja vu átélése közben.

 

Lehet, hogy emlékpótlék?

 

Egy amerikai kutatócsoport a legújabb technológiára épülő kísérleti játékot hozott létre. A népszerű Sims 2 játékhoz hasonló, 3-D-s virtuális falut hoztak létre, amelyet Déja Ville-nek kereszteltek.

 

A tudósok minden, a résztvevők által újonnan létrehozott, eredeti helyszínhez készítettek egy hasonmás helyszínt is: ha például az eredeti helyszín egy fákkal és virágágyásokkal díszített kert volt, akkor létrehoztak egy múzeumi kiállítótermet, ahová pontosan úgy és oda helyeztek el tárgyakat, ahogyan a virágoskert elemei elhelyezkedtek.

 

A múzeumi, másolat-helyszíneket és új, korábban még nem látott színhelyeket is bemutattak a kísérleti személyeknek, és lejegyezték a reakcióikat. Kiderült, hogy gyakrabban jött létre déja vu élmény, ha a résztvevőknek nem sikerült felidézniük a valamely, korábban már látott helyszínt.

 

Az agy előrejelzése?

 

A kutatók most azon dolgoznak, hogy megtudják, vajon azok az emlékek, amelyek a déja vu élmény kialakulásához vezetnek,

 

segíthetnek-e nekünk bejósolni, valamilyen módon előre jelezni, hogy mire is számíthatunk egy adott szituációban.

 

Az ilyen emlékek talán arra vonatkozó megérzéseket is sugallhatnak nekünk, hogy az események, amelyeket éppen átélünk, miként fognak alakulni, s milyen irányt kellene vennünk. Mintha az agyunk jelezné, hogy van valahol a mélyben egy releváns emlék, amelyet, bár még nem sikerült felidéznünk, de ösztönöz minket arra, hogy próbáljuk meg előhívni.

 

(Fotó: flickr.com byMarco Trovò)

Következő oldal 1
Betöltés...
(3)
Pozitív értékelés (3) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: