Lélek
Frissítve: 2019.01.17.

Ciki vagy nem ciki? Ismerkedés az interneten

 „Legyen 180 cm magas, sötét hajú, sportos, érdeklődjön a kultúra iránt” - nem lehetetlen. Ilyen részletesen is megadhatjuk álompartnerünk tulajdonságait, hogy nagyobb eséllyel essünk szerelembe. Egyes oldalakon pszichológiai tesztek is segítik a jelöltek egymásra találását, ráadásul már nem csak otthonról, hanem a mobilunkról is keresgélhetünk. De vajon ez tényleg ilyen egyszerű? Zsófi (34) és Zsolti (34), akik immár mint férj és feleség meséltek tapasztalataikról.

Miért az internetes ismerkedést választottátok? 

Zsófi: Személyesen nehezebb ma már ismerkedni. A munkahelyem tabu, amikor meg szórakozni megyek, akkor lazítani szeretnék, nem pedig ismerkedni. Amúgy előítéletekkel vágtam bele, féltem, hogy sokan el sem olvassák az adatlapomat, vagy csak szexben reménykednek. Ez többször is bebizonyosodott. Bár az meglepett, hogy mennyi értelmes pasi van fönn az oldalakon. Ismertem meg társkeresőn olyan srácot is, akivel jókat beszélgettünk, és azóta is barátok vagyunk.  

 

Zsolti: Mindig azt hittem, csak a ”selejt” ismerkedik az interneten, magamat is gáznak tartottam. És elsőre azt is tapasztaltam, hogy sokan válaszra sem méltatják az embert. Ráadásul, ha kiírja a rendszer, hogy sok olvasatlan levele van egy lánynak, az igen elbizonytalanító. Vagy nem érdekli dolog, vagy nagy a konkurencia…

 

Zsófi, te mindig elolvastad a leveleid?

Zsófi: Nem mindig, előfordult, hogy megnéztem a feladó adatlapját, és nem érdekelt, illetve mindig látszik a levélnél az első két sor a nélkül is, hogy megnyitnám, és ha a sziát y-nal írta, léptem tovább.

 

Vannak elemi szabályok? Léteznek bevált praktikák, technikák?

Zsófi: Szerintem már nincsenek szabályok. Én nem taktikázom, magamat adom, engem minden képről fel lehet ismerni. Előfordult már, hogy leszólítottak az utcán, hogy láttak azon a honlapon. Az én arcmemóriám azonban szörnyű, Zsoltit se biztos, hogy az utcán felismertem volna, mert kicsit hosszabb lett a haja, mint a képen. De volt olyan pasi, aki az összes képén szemüveget viselt, és nem látszott az arca, élőben aztán kiderült, hogy kopaszodik, alacsony is, egyáltalán nem volt az esetem. Jól elbeszélgettünk és kellemes randi volt, de ennek ellenére nem akartam többet látni.

 

Zsolti: Nekem nem rémlik olyan eset, hogy a lány írt volna először rám. Zsófinál mondjuk ez határeset, mert ugyan ő jelölt kedvencnek, ám én tettem meg az első lépést. Lehet, hogy az én felfogásom kissé konzervatív, de amikor valaki szimpatikus, számomra egyértelmű feladat a kezdeményezés. Azonban nem éreztem volna semmi kivetnivalót abban sem, ha elsőnek ő ír nekem, örültem volna neki. Nekem sem volt stratégiám. Ha közös a hullámhossz, akkor természetesen, ösztönösen alakulnak ki a beszélgetések. Fontosnak tartom, hogy már a kezdetnél is érezzem, a másik is érdeklődik irántam.  Sokszor egy csomó energiát fektettem egy-egy levelezésbe, de feleslegesen, mert a másik a negyedik levélváltás után sem kérdezett semmit, és mindig csak tőmondatban válaszolt. Kérdeztem is magamtól, minek strapálom magam.

 

Mi az internetes történetetek?

Zsófi: A mi történetünk rendkívüli, ugyanis személyesen is megismerhettük volna egymást, mert Zsolti legjobb haverja közel lakik hozzám, 3-4 közös ismerősünk is van, ugyanarra az egyetemre jártunk, ráadásul ugyanarra a szakra, csak ő egy évvel később kezdte. Ugyanabba a kocsmába jártunk, ugyanazokon a könyvfesztiválokon voltunk, de mégsem találkoztunk. Internet nélkül talán soha nem találunk egymásra…

 

Hiszel a csodákban?

Zsófi: Nem, de ezek után elgondolkozom. Zsolti előtt több mint tíz évig ismerkedtem társkeresőn, de aznap épp azért mentem fel az oldalra, hogy töröljem magam. Zsolti pedig csak azért volt még fent, mint kiderült, mert elfelejtette az előfizetését törölni. Két és fél hetet leveleztünk a találkozó előtt, napi két hosszú levelet váltottunk. Régen egyébként ennyit nem leveleztem, megbeszéltünk rögtön egy találkát, gondoltam az a lényeg. Aztán idővel rájöttem, hogy néhány hosszabb levelet nem árt váltani. Ebből kiderül, egyáltalán érdemes-e energiát fektetni a kapcsolatba. Zsoltival találkozni pedig kellemes csalódás volt. Abszolút ő az ideálom, még a 14 évesen írt naplómban is ugyanilyen pasi volt leírva. Csak kellett rá várni jó pár évet.

 

Zsolti, és te mire emlékszel?

Zsolti: Mikor megnéztem Zsófi profilját, beugrott, hogy már láttam őt más társkeresőn is. Akkor nem mertem ráírni, mert nem volt fönt mosolygós képe, és igaz, tetszett, de az volt az érzésem, ha írnék neki valami kedveset, ő elutasítana. Nem sok minden derült ki az oldaláról, mert a profilszövege adminisztrátori elbírálás alatt állt, szóval csak a képeiből tudtam kiindulni, meg az általánosságokból, amiket bejelölt. Így csak reméltem, hogy nem sablonszöveget küldök.

 

Mire Zsófival találkoztam, a lelkével meg a gondolataival már nagyon megfogott, szóval, ha nem nézett ki volna olyan jól, mint a képeken, az sem számított volna igazán. De amikor megláttam, ledöbbentem, mennyire szép. Zsófi pont olyan, amilyennek lennie kell ahhoz, hogy velem hosszú távon jól kijöjjön valaki. Nyilván vannak különbségek, de azok elhanyagolhatóak, semmi komolyabb konfliktus még nem volt köztünk amiatt, hogy milyen a másik. Két és fél éve vagyunk együtt, s egy éve házasodtunk össze.

 

Ajánlanátok-e ezt az ismerkedési formát, vannak-e tanácsaitok?

Zsófi: Egyértelműen, kényelmes, és tényleg a lényegre törő információkat lehet megadni. Sok lapon részletesen be lehet állítani, hogy kit keresel, én elég széles skálát adtam meg, ugyanis lehet, hogy a barna hajú, barna szeműt szeretem, de előfordulhat, hogy egy szőke, kék szeműben lesz meg mindaz, ami számomra fontos. Mindig reméltem, hogy belebotlok valakibe, aki normális, hiszen én is fent vagyok, és normálisnak tartom magam. Ráadásul az, hogy összejöttem mondjuk egy bunkóval, nem jelenti azt, hogy a következő, akit megismerek, az is az lesz. Van olyan barátnőm, aki feladta a társkeresést, és mindig ugyanazokra a helyekre jár, ugyanazokkal az emberekkel. Sok éve nincs már párja. Az ő példája megmutatja, hogy tenni kell érte, keresni kell, nyitva tartani a szemünket, akár fölregisztrálni egy társkeresőre, vagy eljárni olyan helyekre, ahol lehet ismerkedni.

 

Zsolti: Én is ajánlanám az internetes társkeresést minden kezdeti kételkedésem ellenére. Szerintem egyszerűen működik a dolog. Rakj föl magadról olyan képet, ami tényleg téged ábrázol, és ne játszd meg magad azért, hogy az majd esetleg több jelöltet sodor az utadba, mert a személyes találkozókon úgyis minden kiderül. Egy társkereső oldal csak nagyon szűk szeletét reprezentálja a teljes népességnek, vagyis a teljes választéknak, nem lehet abból kiindulni, hogy fent voltam egy hónapig ezen az oldalon, és azt tapasztaltam, hogy mindenki hülye, akkor ez biztosan általános. Ezzel a felfogással, meg az általánosítással csak saját magával tesz rosszat az illető, meg azzal, akire így nem talál rá.

 

Hegyi Sarolta

Következő oldal 1
Betöltés...
(4)
Pozitív értékelés (3) Negatív értékelés (1)

Ez is érdekelhet: