Lélek
Frissítve: 2017.05.08.

A mobilok széttörik az emberi kapcsolataidat

Azt hiszed, te irányítod az okostelefonodat. Hát nem. Az okostelefonod tartja kézben az életed.

Mobilok és társas kapcsolatok

Ismerős helyzet. Egy forgalmas zebra előtt toporogsz, az autók türelmetlenül várakoznak. Amikor pirosra vált a lámpa, a gyalogosok sietve kelnek át másik oldalra, de egy nő hirtelen megáll az út közepén, és egy harapós képet készít önmagáról. Micsoda szelfi ebben a színes forgatagban! S már küldi is tovább. Ha ráérnél megállni, és ha nem volna oly borzalmasan röhejes, amit csinál, alighanem sírva fakadnál a látványtól.

 

A mobilok olyan nagyhatalommal bírnak ma már, hogy sokan még egy kereszteződésen sem tudnak átmenni anélkül, hogy ne arra figyelnének, pittyent-e egyet a telefonjuk.

 

Ott villognak, sípolnak a mobilok mindenütt. Az éttermekben, az autókban, a repülőtéren, a kórházi várókban. Van, aki a szöveges üzeneteit ellenőrzi, van, aki azonnal posztolja a saját képes koordinátáit.

 

Posztolok, tehát vagyok.

 

A nyilvánvaló nárcizmus és az állandó szelfiverseny kéz a kézben jár. De, a kutatások szerint, hiába lóg bárki is egyszerre több közösségi hálón, hiába sms-ezik és posztol sokat, az okostelefonoknak már a puszta jelenléte is rombolja az emberi kapcsolatokat. Csökkenti az egymás iránti bizalmat, alacsonyabb szintre viszi le a kapcsolatokat, és rontja a beszélgetések színvonalát.

 

Egy, a Social Journal of Social and Personal Relationships-ban megjelent vizsgálat szerint, már a mobil puszta jelenléte is megtöri az emberi kapcsolatokat. A kísérletben idegenek beszélgettek, egyikük egy érdekes sztorit mesélt el, ami vele történt a közelmúltban. A szituációk felében a közelben és látóterükben egy átlagos, jellegtelen mobiltelefont helyeztek egy könyvre. A másik felében pedig egy kicsi notebookot. Utóbb pedig egy kérdőív segítségével térképezték fel az egymásról alkotott véleményüket. 

 

Azokban a szituációkban, ahol jelen volt az okostelefon, a résztvevők egymás iránti empátiája alacsonyabb szintet mutatott, és kevésbé is találták a másikat megbízhatónak, mint amikor a telefon hiányzott a beszélgetés kellékei közül.

 

Miért? A kutatók azt feltételezik, hogy az az eszköz, amely egy azonnali széleskörű szociális hálót, illetve annak tagjait teszi elérhetővé az egyén számára, eltereli a figyelmet a másikról, az éppen átélhető emberi kapcsolatról. Mert a mások elérhetősége, mint állandó és korlátlannak tűnő lehetőség, felülkerekedik az éppen átélt kapcsolaton. Ezzel akaratlanul is a partnerük értékét devalválják, hiszen a másik fél – látszólag – bármikor és szinte azonnal helyettesíthető.

 

A figyelem hiánya ezzel együtt a másik iránti empátiát is rombolja.

 

Mindenki elkövette már azt a hibát, alighanem, hogy beszélgetés közben kirakta a telefonját az asztalra, és ha kapott egy üzenetet, azonnal a mobilért nyúlt és felvette. És ezzel a gesztussal már értékelte is az üzenetet küldőt és azt is, akivel éppen beszélgetett. Az utóbbit jóval alább rangsorolta. Az üzenetküldőt, bár lehet, fogalma sem volt arról, ki és mit üzent, pedig feljebb.

 

Miért? Mert a másik úgyis ott van, elérhető közelségben, majd vár egy kicsit, a távoli üzenetküldő elsőbbséget élvez. Bárki legyen is az. Aztán majd ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, gondolja az éppen válasz sms-t küldő. Pedig már nem lehet. Hiszen a másik is érzi, nem kap megfelelő figyelmet.

 

Szögezzük le gyorsan, nem a technika és nem a telefon az oka az emberi kapcsolatok lazulásának. Hanem a telefon használója. Az, aki megengedi magának azt a baklövést, hogy az arcára ne egy pompás beszélgetés derítsen fényt, hanem az okostelefon kijelzője.

 

(Fotó: flickr.com by Matthew G)

Következő oldal 1
Betöltés...
(3)
Pozitív értékelés (3) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: